Laura

Laura Mazotti.
A gyengébb lélek. Itália földjén nőtt fel, Szicíliában. Anyukáját születésekor vesztette el, édesapja mellett talpraesett lány lett belőle. A Mazotti család szeretettel vette őt körül, segített elfeledtetni azt, amit nem lehet...

Mikor 14 éves lesz valami történik körülötte. Miért most?
Víziók. Rémálmok. Szellemek és... káosz, ami körülveszi. A valóság kezd elmosódni...
Édesapja élete is felfordul pillanatok alatt, csakúgy, mint Lauráé.

De miért?

Mert Ő a gyengébb!

Időn és téren át kerül ismeretlen helyekre, ahol egy ismerős arc tűnik fel mindig. Az ismerős arc irányítja szálakat, mert segítség kell neki! Sürgős segítség!


Most!
De milyen fajta segítségre van szüksége az ismerős arcnak?

Édes Istenem! Bocsásd meg vétkemet!!!

A Legszorosabb Kötelék  a Bookline-nál>> http://hyperurl.co/3dbmb

Lenka

Lenka Trujbova

A történet egyik főhőse, egy lány, aki mostoha körülmények között, mostoha szülőkkel nőtt fel. Lenkát úgy nevelték fel, abban a tudatban, hogy "csak" az édesanyját vesztette el, miközben ő világra jött. Pedig elvesztette édesapját is. Gyermekkora egyenlő volt a káosszal, mindamellett, hogy Dada - a zavarodott nővér, aki felnevelte - megtett mindent, hogy pótolja elvesztett édesanyját.

Lenka nem tehetett semmiről. Csak egy áldozat volt. Áldozata saját gyermekkorának és beteg mostoha apjának, akinek Lenka volt a minedene. Lenka volt az ő Hamupipőkéje üvegcipellőben.

Az apja egy pszichopata volt.

Az apja nem az apja volt!

Lenka egy képzeletbeli világot kreált magának és próbált elmenekülni a valóságtól. A valóságtól, ahol mostohaapja ott volt mindenütt, mindenhol. Jelen volt nappal és jelen volt az éjszaka is. A magára maradt Lenka lelke kiáltott, s Laura meghallotta. Meghallotta, pedig ezer és több kilométer választotta el tőle. Laura nem válaszolt rögtön, de a kiáltó lélek erősebb volt és oda parancsolta.

Oda parancsolta, pedig ezer és több kilométer választotta el őket. Oda parancsolta, mert erősebb volt, erősebb volt, mint mindig, erősebb volt, mint régen.

Régen, mikor elkezdődött minden, mikor még… mikor még lelkük nem volt elátkozva.

A Legszorosabb Kötelék a Bookline-on >> http://hyperurl.co/3dbmbf

A Történet (újra posztolás)

’Kedves Isten! Ha tényleg létezel és látsz engem, akkor kérlek, rejts el előle! Azt kívánom, hogy láthatatlan legyek és soha, de soha ne találjon rám többet! Kérlek Istenem! Védj meg tőle, rejts el előle!
A suttogó gyermek szavak sötétedés után keltek életre, esténként, éjszakákat-éjszakákon át követve. Ha Isten hallotta is amit kértek tőle, nem figyelt rá, valószínűleg valami fontosabb dolga akadt.
Lenka szakadatlanul könyörgött, és Istent megkerülve, tudat alatt segítségért kiáltott, máshonnan várta a megváltást. Nem sejthette, hogy ezzel egy rég feledett átok megtörését próbálta beindítani.
Laura tizennégy éves volt, mikor a segélykiáltás elért hozzá. Megszokott élete a feje tetejére állt, víziók gyötörték, ami apjára is átragadt. A Mazzotti család élete innentől kezdve, rémálommá változott.
Lenka egy képzeletbeli szörny elől próbált elrejtőzni, akit pszichopata nevelőapja testesített meg. A szörny egyre közelebb merészkedett Lenkához, aki téren is dimenzión keresztül odaparancsolta Laurát, egykori ikertestvérét.
A két lány, Lenka és Laura lépésről lépésre fedezik fel karmájukat, egykori énjüket. Álmok, szellemek és látomások segítik összerakni a kirakót, miközben a valós világban a törvény üldözi őket, és orvosok próbálják diagnosztizálni, amit nem lehet.
Akad azonban valaki, aki nem szeretné, hogy az átok megtörjön. Aki kisebb kavicsokat görget a fogaskerekek közé…
A történet átrepít Szicílián és a földközi tengeren, Horvátországba, Zágráb külvárosába.

A Legszorosabb Kötelék >> http://tinyurl.com/ljomhn8

A kezdet - újra posztolás

Az álom, amiből a könyv született...

Az álom úgy kezdődött, mint bármelyik.
Egyszer csak ott voltam.Egy mólón álltam, sós szél fújt a
nyílt tenger felől. Éjszaka volt, a telihold világította be az álmomat kísérteties fénnyel. A móló végénél egy lány kuporgott hálóingben, egész testében remegett, elindultam felé.  Ő háttal ült nekem és hangtalanul sírt. Közben a haját birizgálta kezével és folyamatosan előre-hátra dülöngélt. Mikor már ott voltam mellette, akkor láttam, hogy mit is művel magával. A haját tépkedte folyamatosan, feje ragacsos volt már a vértől. Minden egyes tépésnél hallottam azt a nyálkás hangot, ami semmihez sem volt fogható, ilyenkor egy hajcsomó vált le a fejéről, bőrének egy darabjával együtt. Az álomban oly ismerős légszomj tört rám, mellkasom nehéz lett, mintha satuba fognák. A lány felnézett rám és a hullámok közé dőlt előre. A fekete víz egy pillanat alatt elnyelte, én utána ugrottam, de nem azért, hogy kimentsem. Azért ugrottam utána, hogy lássam mi történik vele. A víz alatt minden kék fényben úszott, a lány nyitott szemmel nézett engem a folyékony lebegés közben. Valaki ott termett hirtelen mögötte és tiszta erővel a móló egyik cölöpéhez kezdte verni a lány fejét. Ő fuldokolt és rémülten nézett, a sötét alakot nem lehetett kivenni mögötte. Aztán a lány nem mozdult többé. Mindenfelé lebegő végtagokkal és hajjal úszott a nyílt víz felé a víz alatt. Az idegen már nem volt ott.

Én pedig felébredtem...

A Legszorosabb Kötelék @Bookline http://tinyurl.com/ljomhn8

Új blog felület

Blogerek!

Sajnos a Blog.hu-ról át kellett térnem erre a felületre, technikai problémák miatt...
Remélem ezen az oldalon is követni fogtok, hogy a tematikát kövessük, az eddigi posztjaimat újra posztolom ezen a felületen is!

Remélem az új felületet is szeretni fogjátok, jó szórakozást, jó álmodozást!